Az első jelenés után, 101 évvel

A történet szerint 1917. május 13-án három gyermek egy kis nyájat őrzött a Fatima kisváros melletti Cova da Iria nevű helyen. A déli rózsafüzér imádság után sugárzó fényt láttak, amelyet villámnak véltek. Egy második villám alkalmával egy tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – egy hölgyet láttak, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezei között rózsafüzért tartott. Azt mondta a három pásztorgyermeknek, sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy öt egymást követő hónap tizenharmadik napján ugyanazon órában ismét jöjjenek Cova da Iriaba. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk. A július 13-i jelenés során a Szűzanya három titkot tárt fel a gyerekeknek. Az utolsó jelenéskor, 1917. október 13-án a becslések szerint 30-70 000 ember volt jelen. A megjelenő hölgy azt mondta, ő a Rózsafüzér Királynője, és azon a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, majd úgy tűnt, mintha a földre zuhanna.

 

Május hónapot a Szűzanya hónapjaként tisztelik és a katolikus templomokban ez alkalomból úgynevezett májusi ájtatosságokat tartanak, mely rendszerint népénekekből, a lorettói litániából, Mária-imádságokból, Mária-antifónából, esetleg prédikációból áll. Az első ilyen jellegű ájtatosságot 1700-ban Nápolyban tartotta P. Ansaloni SJ. A XIX. század elején a májusi ájtatosság már egész Európában, így a magyar területeken is elterjedt. VII. Pius pápa 1815-ben, Szent György hava 21-én kelt apostoli iratában búcsút is engedélyezett hozzá.

 

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében a nagykárolyi Fatimai Szűz Mária templom ünnepli az első jelenés évfordulóján a búcsúját. Május 13-án, déli tizenkét órától tartják az ünnepi szentmisét, melynek meghívott szónoka Simon Attila a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisa.